Cím: 3528 Miskolc, Csele u. 14. Telefon: 06/46-508-655, Fax: 06/46-508-656, E-mail: aranyiskola14@gmail.com


AZ ÉV GOMBÁJA A BRONZOS VARGÁNYA (Boletus aereus)

A feketésbarna, foltosan bronzszínű vargánya Európában és Észak-Afrikában honos. Hazánk számos pontján megtalálható, tölggyel és bükkel előszeretettel alkot gyökérkapcsoltságot. Melegkedvelő, lomberdőkben nyáron és ősszel láthatjuk. Tölggyel és bükkel alkot gyökérkapcsolatot. Magyar fajnevét a sötétbarna kalapon lévő bronzszínű foltokról kapta.
A vargányákra jellemzően húsa fehér, és ennek színe nem is változik.
Ehető, ízletes csemegegomba.


AZ ÉV VADVIRÁGA A MAGYAR ZERGEVIRÁG (Doronicum Hungaricum)

Mátrában és a Európában is csak kis területre korlátozódik: a Kárpát-medencén kívül a Balkán-félsziget keleti felén található meg elszórtan Észak-Görögországig.
Bükkben fordul elő, csak elszórtan él a Mecsekben és a Duna-Tisza-közén.
Száraz tölgyesekben és pusztafüves lejtőkön bont szirmokat áprilistól május végéig. Jellegzetes tőleveleit és nagyméretű sárga virágait olykor-olykor kertekben is viszontláthatjuk.


AZ ÉV EMLŐSE AZ EURÁZSIAI HIÚZ (Lynx Lynx)

Tudtad, hogy az eurázsiai hiúz őshonos emlősfajunk, mégis alig akad olyan vadonjáró, aki személyesen is találkozott volna egy példánnyal is?
Hazánkban az Északi-középhegységben, elsősorban az Aggteleki Nemzeti Park területén fordul elő. Példányszáma azonban csekély, feltehetőleg alig tíz példány élhet erdeinkben. Nappalait hasadékban, üregben vagy barlangban tölti visszavonultan, majd az éj leple alatt indul vadászni, amikor is a kisemlősöktől kezdve az őzekig, szinte bármit elejthet.
Mai helyzete: az első világháború idején teljesen eltűnt hazánkból, azonban az 1980-as évektől kezdve, ha csekély létszámmal is, de ismét jelen van az Aggteleki-karszt, a Börzsöny és a Mátra erdeiben.


AZ ÉV A VÖRÖSSZÁRNYÚ KESZEG (Scardinius erythrophthalmus)

Az egyik legszebb hazai halunk, élénkvörös úszói impozáns megjelenést adnak neki. Közepes termetű faj, amely Európában és Nyugat-Ázsiában terjedt el. Kimondottan az állóvizeket és a lassú vízfolyásokat kedveli, lápokban, mocsarakban, holtmedrekben, csatornákban, a lassabb folyóvizek parti zónájában figyelhetjük meg kisebb-nagyobb csapatait, amint a vízfelszín közelében úszkálnak. Étlapján meghatározó szerepük van a növényi eredetű táplálékoknak, a fonalas algáktól, a vízinövények hajtásain át a magvakig. Fölfelé nyíló szájáról és élénkvörös úszóiról könnyen felismerhető, de a hozzá nagyon hasonló bodorkával még a kezdő horgászok is gyakran összetévesztik. Pedig a hátúszó helyzete alapján biztosan megkülönböztethető a két faj. A bodorka hát- és hasúszója ugyanis szinte egy függőleges vonalban ered, a vörösszárnyú keszeg hátúszója ellenben jóval hátrébb kezdődik a hasúszóknál.


AZ ÉV KÉTÉLTŰJE A FOLTOS SZALAMANDRA (Salamandra salamandra)

Hazánk egyik leglátványosabb kétéltűjének színösszeállítása már messziről magára vonja a kíváncsi tekinteteket: míg hasa általában szürke, addig a háta fekete színű, melyet sárga foltok díszítenek. Legnagyobb számban az Északi-középhegységben van jelen a Börzsönytől a Zemplénig, de az Őrség és a Pilis hűvösebb klímájú erdeiben is megfigyelhető.
Mai helyzete: A foltos szalamandra sekély vízben párzik. Nem kevés veszélyt jelent, hogy a forrásoknak a száma folyamatosan csökken. Emellett a világszerte több helyen felbukkanó szalamandraevő kitridgomba is fenyegetettséget jelent a fajra. Hogy hazánkba ne kerülhessen a kórokozó, 2017 júliusa óta tilos a szalamandrafélék és a szögletesfogsorú-gőtefélék bármely fajának tartása, forgalmazása.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.


AZ ÉV MADARA A GÓLYATÖCS (Himantopus himantopus)

A fekete-fehér tollazatú gólyatöcs, népies nevén székigólya, egy vonuló madárfaj, amely március-áprilisban érkezik hazánkba, majd a hideg idő beállta előtt, augusztus végén ismét útra kel a trópusi Afrikába.
Magyarországon a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon sekély, szikes tavak mentén él. A vízbe gázolva hosszú csőrével halássza ki a rovarokat és más gerincteleneket.
Mai helyzete: a gólyatöcs élőhelyét, a szikes tavakat az 1980-as évektől felszámolták, ez a mai napig kedvezőtlenül hat a fajra. A klímaváltozás is befolyásolja az egyedszámot: száraz telet követően ezerről akár kétszázra is csökkenhet a fészkelő párok száma.
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.


AZ ÉV ROVARA A HAVASI CINCÉR (Rosalia alpina)

A foltos szalamandrához hasonlóan a havasi cincér sem keverhető össze más hazai fajjal: testét sűrűn álló, kékesszürke szőrök fedik, amik bársonyosnak tűnő fekete foltba tömörülnek. Európa déli részén gyakori, hazánkban leginkább a hegyvidéki bükkösökben él: a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, valamint a Mecsekben is rábukkanhatunk.
Mai helyzete: A havasi cincér lokális kipusztulásához vezethet, ha a nagyobb tarvágásoknál a tápnövényül szolgáló fák minden egyedét eltávolítják. A nyár elejéig letermelt faanyagokra számos nőstény érkezhet peterakás céljából, ami szintén veszélyt jelent, hiszen az elszállításkor ezek megsemmisülnek.
Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
A kifejlett bogarak nálunk általában július első felében jelennek meg, előbb a hímek, majd néhány nap múlva a nőstények is.


AZ ÉV FÁJA A SAJMEGGY (Cerasus mahaleb)

A sajmeggy terebélyes koronájú, többnyire alacsony termetű fa, amely állandóan nedves, tápanyagdús talajban fejlődve akár több méter magasra is megnőhet. Jó példa erre a budapesti Füvészkert példánya, amely gondos ápolás mellett a napjainkban már a 20 méter magasságot is eléri.
A sajmeggy apró, fehér virágai lombfakadással egy időben nyílnak. Termése feketére érő csonthéjas, melyet fűszerként és likőr alapanyagként is felhasználnak. Mivel a fa a kéreg alatt kumarin illatot áraszt, korábban pipaszárat is készítettek belőle.
Mai helyzete: Középhegységi bokorerdeinek vadgyümölcse, amely a korábbi fenyvesítések, illetve a jelenlegi túltartott nagyvadállomány miatt visszaszorulóban van. Korábban fáját pipaszárak, sétapálcák és igényesebb faragványok készítésére alkalmazták, termése likőralapanyag.